Geotermikus fűtés

Geotermikus hőszivattyúk

A legjobb hatásfokú rendszerek geotermikus hőszivattyúkkal alakíthatóak ki. Az elnevezés tévesen azt sugallja, hogy az energiát a földhőből nyerjük. A geotermikus hőszivattyúk tulajdonképpen a földben tárolt napenergiát hasznosítják, amely a földtömeg nagy kapacitása miatt hosszan rendelkezésre áll. Ennek ellenére, ha például csak fűtésre használunk egy szondát akkor ki lehet meríteni, évek alatt elfagy a föld a szonda körül és a nyári időszakban nem tud regenerálódni. A geotermikus hőszivattyúk fajtái: kutas, talajszondás, talajkollektoros.

A leghatékonyabb a kutas hőszivattyú. Előnye, hogy nem kel drága szondákat lefúrni nagy mélységben. Természetesen szükséges egy megfelelő vízhozamú kút, amiből a közel állandó hőmérsékletű vizet lehet kiszivattyúzni. A kitermelt vizet vissza kell tudni sajtolni, ami sokszor nagy nehézséget jelent. További problémát jelenthet a kitermelt víz minősége. Magyarországon akár az ivóvíz minőségű víz is tartalmazhat olyan összetevőket, amelyek tönkre tehetik a hőszivattyút. Ezért kutas hőszivattyúnál mindig analizáltatni kell vizet és ha szükséges egy biztonsági leválasztó hőcserélő kell beépíteni. Ezt a leválasztó hőcserélőt a vízminőség függvényében akár 2-3 évente cserélni kell.

A legstabilabban és probléma mentesebben üzemelő rendszer a talajszondás hőszivattyú. A szonda gyakorlatilag egy hőcserélő, amit általában 100 méter mély furatba helyeznek el. A szondában víz-glikol keverék van. A rendszer hátránya a szonda telepítéséből adódik, mert a fúrás és a szonda egy magas fix költség.

A kollektoros hőszivattyú hőforrása kb. 2 méter mélyre ásott kollektor csőhálózat. A rendszer előnye, hogy nem kell mélyre ásni, a hátránya, hogy általában akkora földterületre lenne szükség, ami nem áll rendelkezésre, illetve a meglévő növényzet megtartása lehetetlen. Működési szempontból hátrányos, hogy a 2 méteres mélység nem biztosít akkora csillapítást a külső hőmérséklet változásával szemben.