Napkollektor

A napkollektor olyan épületgépészeti berendezés, amely a napenergia felhasználásával közvetlenül állít elő fűtésre, vízmelegítésre használható hőenergiát. Fűtésre való alkalmazása az épület megfelelő hőszigetelését feltételezi és általában csak tavasszal és ősszel mint átmeneti, illetve télen mint kisegítő fűtés használatos. Hőcserélő közege jellemzően folyadék, de a levegőt használó változatai is elterjedtek. A hétköznapi nyelvben gyakran összetévesztik a napelemmel, amely a napsugárzást elektromos energiává alakítja.

A napkollektor fényelnyelő (matt fekete, fényt nem visszaverő festékkel bevont) rétegét abszorbernek is nevezik. Ez a réteg a fény elnyelése által melegszik fel, majd a hőt egy csőkígyón át vezetik el – általában szivattyúval. A csőkígyó másik oldalán hőszigetelő réteg van fokozandó a hatékonyságot, illetve megakadályozandó az átégetést.

Napkollektoros rendszereknél is a leggyakoribb kérdés persze, hogy mennyi a megtérülési idő. Ez nyílván sok-sok tényezőtől függ, a legfontosabb azonban, hogy milyen energiahordozót váltunk ki a használatával illetve milyen célokra használjuk a kollektorokat. 1 m2 napkollektorral Magyarországon évi 550-650 kWh hőmennyiség hasznosítható. Általánosságban elmondható, hogy amennyiben nincs állami támogatás a rendszer kiépítéséhez, akkor családi házas viszonylatban gyakori a 10-15 éves megtérülési idő, azonban támogatással illetve a növekvő energiaárak miatt ez lehet jóval rövidebb idő is. A napenergia mindenki számára elérhető korlátlan és tiszta energiaforrás, így környezetünk megóvása illetve a fenntartható életmód elérése szempontjából kulcsfontosságú, hogy minél nagyobb részarányban felhasználjuk azt.